A helyszín

A helyszín

 

A gépi adatfeldolgozás története – A kötegelt (batch) feldolgozástól az adatközpontig

 

Szüv épület - NyíregyházaA gépi adatfeldolgozás 1948-ban kezdődött a Központi Statisztikai Hivatalnál (KSH). Akkoriban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a lyuk-kártyagépek alkalmazása már széles körben elterjedt. Magyarországon, így a KSH-ban is – mindenütt a kézi feldolgozás volt jellemző. Ezt segítették az akkori elektromos összeadó gépek, a kézi „tekerésű" mechanikus osztó-szorzógépek (Facit, Brunsviga), s igen ritkán könyvelőgépek.

 

A legenda szerint a lyuk-kártyagép nagyhatalmat jelentő IBM akkori elnöke kezdetben óvakodott számítógépek gyártásba vételétől, mert úgy vélte, hogy az „óriási teljesítményük " miatt az Államokban ezekből egy darab is elegendő.

 

Az 1949. január 1-jei népszámlálás hozott érdemi változást e területen. A KSH megvásárolhatott egy nagy kapacitású IBM lyuk-kártyagép parkot és ennek üzemeltetésére megalapította a Gépi Adatfeldolgozási Osztályt.

 

A gépi feldolgozási lehetőségek bővítése érdekében a KSH már 1959-ben megtette a kezdeti lépéseket. Ekkor alapította meg ugyanis a Statisztikai Gépi Adatfeldolgozó, 1965-től Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat (SZÜV) néven működő céget, amelynek alapvető feladatává tette, hogy bármely, erre igényt tartó vállalat, intézmény részére – ágazati hovatartozástól függetlenül – bérmunkát vállaljon. Az évek során a Vállalat megrendelőinek köre, a rendelt munkák mennyisége folyamatosan növekedett, s a program meghirdetésekor már hat megyeszékhelyen is működtetett „fiókokat”.

 

A megfogalmazott célokat illetően azonban mindez csak csepp volt a tengerben. A Vállalat a meglévő – bár az évek során kétségtelenül bővülő és korszerűsödő – géppark mellett a számítógép alkalmazás országos elterjedése tekintetében csak igen szűk körben tudott kedvező hatást kifejteni. Ezért úgy gondolták, hogy a vidéki számítástechnikai kultúra mielőbbi kialakulásának és elterjedésének elősegítésére – az oktatás kiterjesztése mellett – létre kell hozni egy országos kiterjedésű számítógép-hálózatot. Legcélszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy a SZÜV budapesti központjának irányításával, a Vállalat szellemi és anyagi erőforrásaira, valamint a szükséges mértékű költségvetési támogatásra alapozva minden megyeszékhelyen belátható időn belül létesüljön SZÜV központ. Fontosnak tartották, hogy ezek az adott célra épült székházakban nyerjenek elhelyezést, rendelkezzenek megfelelő eszközökkel és nem utolsó sorban kellő számú jól képzett szakemberrel. Csak ez biztosíthatta, hogy tágabb értelemben vett környezetükben kielégítsék a már jelentkező igényeket, partnereikkel együttműködve feltárják az adatfeldolgozási munkák korszerűsítésének lehetőségeit és minél szélesebb körben keltsenek érdeklődést a számítógépek igénybevétele iránt. A SZÜV megyei hálózatának kiépítése nem volt könnyű feladat, s jó néhány évi céltudatos munkát követelt. A megyei vezetőket csak sok egyeztetés – nem egyszer heves vita – után lehetett együttműködésre késztetni és elérni, hogy a maguk lehetőségeivel, befolyásukkal hozzájáruljanak a programban megfogalmazott célok eléréséhez. Ezeken a vitákon a SZÜV hálózatépítő vezetői mellett a KSH is részt vett. A végzett „meggyőző" munka végül eredményes volt. A megyei vezetők ingyenesen adtak telket a székházak megépítéséhez, lakásokat biztosítottak a Budapestről odahelyezett nagy gyakorlattal bíró szakembereknek, és ami mindennél fontosabb volt, kellőképpen részt vettek a potenciális számítástechnika alkalmazók mozgósításában, érdeklődésük felkeltésében.

 

Az 1980-as évtized elején a SZÜV központi irányításával már 17 új megyei központ működött (Győr, Szombathely, Zalaegerszeg, Pécs, Szekszárd, Kaposvár, Székesfehérvár, Tatabánya, Budapest, Salgótarján, Eger, Szolnok, Kecskemét, Szeged, Békéscsaba, Miskolc, Debrecen). Nyíregyháza a 18. megyei központként 1984 szeptemberében indult el. Az új szervezetek rendelésállománya biztosította a gazdaságos működést. Olyan színvonalú munkát végeztek, hogy a Pénzügyminisztérium például rájuk bízhatta a vállalatok negyedévenként kötelező mérlegbeszámolóinak adatrögzítését, az adatok számszaki és logikai ellenőrzését, a megyei összesítését.

 

A megyékben számtalan cégnél, hivatalnál megtalálhatóak a SZÜV-ben végzett szakemberek. A központok a saját szakembereinek képzésén túl is úttörő munkát végeztek. Igen hamar bekapcsolódtak az iskolai rendszeren kívüli képzésekbe. A számítógépközpontok gépi felszereltségét az akkori kor elérhető nyugati és keleti gépei alkották – Honeywell, Bull Gamma, IBM és ESZR gépek, rendszerek.

 

A nyíregyházi központ indítása is létszámtoborzással indult. Ebben a budapesti kollégák is részt vettek. A felvett létszám oktatása, képzése a SZÁMALK bevonásával történt. Sokan így szereztek szervezői vagy programozói képesítést.

 

A Nyíregyházi központ először a Westsik Vilmos úti Vetőmagkutató épületébe költözött. Az első „komolyabb” munka a gazdálkodó szervezetek mérleg ellenőrzése, feldolgozása volt. Az ellenőrzés és a feldolgozás Commodore 64 számítógéppel történt. A munkához kb. 30 db konfigurációt béreltek. A programok központilag kerültek fejlesztésre.